Veszélyek: TOKLÁSZ!

Toklász A kutyák külső hallójárat-gyulladásának egyik leggyakoribb okozója a toklász. Akinek szedtek már ki toklászt a kutyája külsö hallójáratából, lábujjai közül,harmadik szemhéja mögül az tudja, hogy milyen veszélyt rejtenek magukban a lágyan hullámzó toklász-mezők. Ki ne ismerné a toklászt? Gyerekkorunkban sokat játszottunk vele alkarunk közé téve egyre feljebb "mászik". Tudtuk, hogy még véletlenül sem szabad lenyelni, mert nagy bajt okoz. Azt azonban nem is sejtettük, hogy ténylegesen mekkora veszélyt jelentenek kutyáinkra. Az egérárpa termését, ami leginkább egy búzakalászra emlékeztet, nevezi a köznyelv toklásznak. Ilyenkor tavasszal a járdák mentén, a nem megfelelően karbantartott utcai parkokban, mezőkön néhány hét alatt kalászba szökik ez a fűféle, majd hetek alatt elszárad és széthullatja száraz, sárga termését. A toklásznak megvan az a nagyon rossz tulajdonsága, hogy bárhova befúródva egyre beljebb kerül, és a rajta lévő szálak megakadályozzák abban, hogy kifele mozduljon el. Hegyes vége révén gyakorlatilag a kutya bármely testnyílásába vagy a bőre alá befúródhat, ahonnan csak szakszerű állatorvosi segítséggel lehet eltávolítani. A toklász leggyakrabban a kutyák fülének külsőhallójáratába kerül , ahol nagyon rövid idő alatt kialakul a külső hallójárat gyulladása. Lakásban tartott kutyáknál a gazdi arra lesz figyelmes, hogy a kutya séta közben vagy hazaérve hirtelen rázni kezdi a fejét. Kertben tartott kutyák, vagy kevésbé figyelmes gazdik esetében sokszor csak jóval később, a kialakult fülgyulladás tüneteit észlelik: a kutya rázza, esetleg ferdén tartja a fejét, dörzsöli a füleit, a fülekben bűzös váladék gyűlik össze. Friss esetben általában elég az állatorvosnak a toklászt eltávolítania, régebbi esetben sokszor már a szétrohadt toklászt megtalálni sem egyszerű a felgyülemlett váladékban, és ilyenkor mindig a hallójárat-gyulladást is kezelni kell. Elhanyagolt esetben a dobhártyát átfúrva középfül gyulladást és innen tovaterjedve belsőfül gyulladást is okozhat. Sokkal bonyolultabb a helyzet, ha a toklász a kutya bőrén vagy egyéb testnyílásain (pl. szemhéjak mögé, lábujjak közötti bőrterületekbe, orr, száj, tasak, hüvely) fúródik be. Ilyenkor a kutya mozgása révén a toklász egyre beljebb jut, és akár több centméterre is eltávolodhat a befúródás helyétől, szerteágazó járatokat hagyva maga után. Ez gyakran szinte lehetetlenné teszi a szétroncsolt szövetek között az idegentest megtalálását. A fülek után talán a leggyakoribb, hogy a lábujjak közé fúródik be a toklász. Eleinte csak egy kis duzzanat látszik, majd kialakul egy gennyes tályog, ami később kifakad, a kutya nyalja a lábát, sántít. A gazdi sokszor csak a gennyező sipolynyílást veszi már észre, ami nem akar begyógyulni. A toklász bekerülhet az állatok szemhéja mögé, ahol gennyes kötőhártya-gyulladást és szaruhártya sérülést is okozhat. A kutya beszippanthatja a toklászt, amit hosszas prüszkölés jelez, befúródhat a kutya száj-garat üregébe a mandulák nyálkahártyaredőibe, szuka kutyák hüvelyébe vagy kan kutyák tasakjába. Mit lehet tenni? A legbiztosabb nagy ívben elkerülni a toklászos területeket. Ha ez nem megoldható, akkor lógó fülű kutyáknál érdemes a fülek belső felületéről, hosszúszőrű kutyáknál legalább a lábvégeken lenyírni a szőrt. Rendszeresen át kell nézni a kutyákat és kiszedegetni a szőr közül a fennakadt toklászokat, még mielőtt befúródnának. Mivel a spánielek a leginkább hajlamosak a toklászok begyűjtésére, sokan egy kis sapkát húznak a fejükre és erre a célra készített cipőcskéket a lábukra, hogy így előzzék meg a toklászok által okozott problémákat. És még valami: aki teheti, gyomlálja ki a kertjéből vagy a ház elől ezt a sok bosszúságot okozó növényt, lehetőleg még a kalászba szökés előtt, de mindenképpen még mielőtt elhullatná a magjait.